- Jól kinyírtad a bringádat - mondta Ferkó.

- Aha - nyögte egyszerre mindkettőjüknek a fiú, és megpróbált könyökére támaszkodva felemelkedni, de az éles fájdalomtól, ami végignyilallt a karján, lehanyatlott a kerékpár romjaira.

- Ahh! - nyögte, és ebből akár arra is lehetett volna következtetni, hogy csak ezt a két hangot használja kommunikációra.

- Segíts már neki! - nézett mérgesen az öccsére Juli, és maga is igyekezett felemelni a fiút. Feri is lehajolt, hogy hóna alá nyúlva segítsen a feltápászkodásban, de jobbnak látta, ha a biciklit hámozza le a srác végtagjairól, hiszen ez komoly akadályt jelentett neki a felállásban. Ferkó sajnálta a fiút annak ellenére, hogy a győztesek csoportjához tartozónak látszott. Először is azért, mert Ferkó egy cseppet sem volt rosszindulatú, másodszor pedig azért mert most, hogy a kerékpár is meg a fiú is romokban hevert az úttesten, egyáltalán nem látszott győztesnek.

Lassan mégis úrrá lettek a gravitáció törvényein, és felemelték a fiút és a járműroncsot a talajról. Mivel a sérült ember eleinte láthatóan alig állt a lábán, Ferkó sietett a biciklironcsot a kerítésnek támasztani, aztán gyorsan alátette a vállát a fickó másik könyökének, és így szimmetrikussá téve a terhelést, már könnyebben tudták betámogatni őt az udvarra. Mire a ház sarkához értek, valamennyire sikerült megbirkóznia saját súlyával, s könnyebben haladhattak előre.

A ház háta mögött állt a hintaágy a verandán, idekísérték az egyre jobban magára találó sérültet, aki nagy nyögések között ereszkedett le az imbolygó padocskára.

- A francba! - ez volt az első nem túl hosszú, de legalább egésznek tekinthető mondat, amit hallottak tőle. - Hozd már be légy szíves a bringámat, még ellopja valaki!  

- Gondolod, erre jár egy munkát kereső műszerész? - kételkedett a véleményében Feri, de azért kicsattogott a kapuhoz, és a hóna alá kapva hátrahozta az udvarba az egykor értékes versenygépet.

- Most ne foglalkozz a bicikliddel! - nyugtatgatta Julcsi a sérültet. - Feküdj nyugodtan! - a feje alá tett néhány, egyébként a kerti ülőkékre szánt kispárnát.

Juli térült-fordult, langyos vizet hozott egy lavórban meg steril gézt, és nekilátott a szakszerű elsősegélynyújtásnak. Megmozgatta a sérült, horzsolt végtagokat, és meggyőződött arról, hogy törés nincs, tehát nem szükséges komolyabb, orvosi beavatkozás.