Magyarország területén sokféle vár található, de túlnyomó többségük ma már rom. Lakott várunk alig van (Sárvár, Sárospatak, Kőszeg). Legöregebbek közöttük a honfoglalás előtti időből és a honfoglalás korából származó földvárak. I. e. 2000 körül keletkezhettek hazánk területén az első földvárak. A bronzkorban (i. e. 1900-1300) a települések nagy részét földsánccal vették körül. A földvárakat pl. Fejér megyében, egymástól 10-12 km-nyire emelték, és valóságos csoportot alkottak. I. e. 1100-400-ig, a kora vaskor végéig, megint számos földvár készült, néha több kilométer hosszúságban húzódó sánccal a telep körül. Általában hegyen épültek, mint a tihanyi apátsági templom mögötti, máig meglevő Óvár.

A középkor korai századaiban, a VII-VIII. században többnyire palánksáncból állt a földvár. A földsáncot egy sor palánkkerítéssel, azaz kihegyezett karósorral erősítették meg. A IX-X. században már rekeszes, majd rácsgerendás szerkezetű földvárakkal találkozunk, ilyen a szabolcsi földvár. Tekintélyes, 6-12 m magasságú volt ennek a sánca. Építése két időszakra vall, éspedig a X. és XI. századra. A földvárak sokféle módon és területi kiterjedésben épültek, egy vagy több védősánc gyűrűjével. A sánc földkúpját a telep felé emelték ki az ásott árokból, ez egyben a sánc külső árka lett, és a sánc ily módon kívülről az árok mélységével magasabb lett. A sáncon gyakran fapalánkot, hegyes karósort vagy -sorokat ástak be, hogy nehezebb legyen megközelíteni. A sáncot gyakran függőlegesen beásott kettős, rekeszes gerendaszerkezettel látták el, gerendáit összekötötték (rács), és közeit földdel döngölték. A földvárak kapunyílásainak kérdését máig sem sikerült tisztázni. Feltehetően a földsánc nyílását eléje épített külön lánc védte, és megkerülése jelentette a kapunyílás védelmét; ide még külön fa védőtornyokat is helyezhettek.

A várak építésének korszakait a védelem fejlődése szabta meg. A támadó fegyverek elhárítása a várvédelem célja, tehát a várak felépítésében, alaprajzi elrendezésében ez követhető nyomon. Ezért román kori vagy gótikus várról, mint védelmi rendszerről éppúgy nem beszélhetünk, mint ahogyan a hegyi vár vagy mocsárvár sem meghatározó elnevezés. Hiszen hegyen vagy víztől körülvetten is a legkülönbözőbb korokban épülhettek várak.

A hadászatnak, az ostrom és védelem fejlődésének megfelelően a várak építésük módjára jellemző korszakok szerint az alábbi csoportokra osztjuk:

I. Az ágyú bevezetése előtti korszak

1. torony nélküli védőövek
2. lakótornyok
3. belsőtornyos várak
4. külsőtornyos várak

II. Az ágyú alkalmazásának korszaka

1. ágyútornyos várak
2. bástyás várak
a) rondellák
b) ó-olaszbástyák
c) új-olaszbástyák
3. előműves várak
4. erődök

Torony nélküli védőövek építése az i. e. 2000 évre megy vissza, és ide tartoznak a bevezetőben ismertetett földvárak. Építőanyaguk fa és döngölt föld volt. A földerősségeket hazánk területén a II. század elején, a rómaiak idejében kő váltja fél. A római védőművek egész sora ismert - a római Pannónia határán, az ún. limesen -, ilyenek a kőből épített őrtornyok (Tabán, Nógrádverőce, Visegrád, Esztergom), a kis erősségek (pesti castrum) és a megerősített táborok (Aquincum, Albertfalva, Campona, Intercisa stb.). A római településeket a III. század végi szarmata, kvád betörések ellen a tartomány belsejében is védőfalakkal vették körül (Valcum = Fenékpuszta, Scarbantia = Sopron).