- Bumm! - mondta mellette valaki igencsak mély hangon. Mull nem tudta mire vélni a dolgot. Először egy robotra gyanakodott.

- Bumm! Bumm-Bumm-Bumm! - közölte még ugyanaz a hang.

- Na, Bumm! - felelte Mull tétován. - Mi ez?

- Üdvözlet a kedves vendégnek! - A szeme megszokta a fényt és egy megtermett, kövér pasast látott. Vörösre festett arcán fehér foltok csillantak. Talán ijesztésül. Megforgatta szemeit, majd bandzsított egy akkorát, mint az Olympos-Mars hegye: - Gyere be, ha szomjas vagy! Ha táncolni, ha felejteni akarsz! Ha lebegni, ha...

 Sorolta volna tovább, de Mull elsiklott mellette. Már látta a bejáratot. Keskeny ajtónyílásban fiatal lány állt, csak a szeme csillant.

- Egyedül vagy, szivi? Bevihetnél.

- Gyere - intett nagylelkűen a férfi. Kezdte elfelejteni, hogy rendőr, de a céljára még emlékezett. Runnyt kell megtalálnia. A lány belékarolt. Úgy látszik, itt ez volt a szokás. A nagyobb teremben asztalok, mellettük néhány vendég kornyadozott. A legtöbben úgy néztek ki, mintha már tegnap reggeltől itt ülnének. Odébb látszott egy másik helyiség bejárata. Elektronikus szerencsejátékgépek villogtak. Itt a táncparkett, fölötte ezüst színű nagy tölcsérek lógtak a színes lámpák között. Éppen megszólalt egy csengő, mire mindenki felugrott. Még a kornyadozók is. A táncparkettre siettek.

- Jön a gáz! A gáz! - kiabálta a lány is, és húzta maga után a férfit. Mull nem tudta, mire vélje a sietséget. Felharsant a zene, és a fenti tölcsérekből valami fehéren gomolygott alá. Betakarta a táncolókat, sőt, az egész helyiséget. A lány erősen szorította a férfi mindkét karját. Mull még annyit látott, hogy a pincérek pánikszerű gyorsasággal menekülnek ki, és becsukják az ajtókat is. Miként régen a Földön, ha rovarirtásra készültek valahol... A zene vad ritmusára táncoltak a vendégek. A fehér köd körülvette őket.

 Mull csak kettőt szippantott belőle, és kezdte érteni, miről van szó. Kábító gázokat alkalmaznak itt! Ez nem volt tiltott dolog, de a férfi eddig még csak hallott róla, sohasem élte át.

 Most viszont... Mondhatni, erősen átélte. A gáz hatására ugyanis Mull-Mull, a Kozmopol derék rendőre meglehetősen nagy változáson ment át. Míg körülötte a táncosok szárnyra kaptak, és egyre vadabb ütemben ropták a táncot, kicsavarva mind a négy végtagjukat és fejükkel körözve, Mull úgy viselkedett, mint egy lassított videofilm. Mint az egyre jobban lassított film... Úgy látszik, ez a gáz őrá egészen más hatással volt, mint a többiekre. A fekete férfiú ugyanis... elaludt. Lerogyott a padlóra, feje félrebillent. A lány mentette meg az összetaposástól - ki vonszolta a terem szélére, és a falhoz támasztotta az összecsuklott testet. Legyezgette is, erre Mull hamarosan magához tért. Közben az elmés szerkezetben a gáz áramlása megszűnt. Mull nagyot horkantott, mint aki most ébred mély álmából, kinyitotta a szemét, és körülnézett. A tánc akkor ért tetőfokára: a mennyezeten vérvörös és világoskék lámpák gyúltak, szemébe villogtak.

- Hé, te! Ébredj! - kiabálta a lány.

Mull megszemlélte őt jó alaposan, aztán így szólt:

- És te ki vagy? Szintén szemtanú?

- Ne beszélj hülyeségeket. Összecsuklottál, mint egy... mint egy... no mindegy. Jól vagy? Állj fel.

 A zene véget ért, a táncosok - ahogyan mostanában a divatőrület megkövetelte - az utolsó ütem után tízegynéhány másodpercre mozdulatlanná merevedtek. Mint a megállított videofilm. Mull rájuk bámult, aztán megrázta a fejét:

- Mi a fene ez...? Kikapcsolták őket, menet közben?

 A táncosok a helyükre mentek. Fennhangon tárgyalták: ma ez a gáz igazán jószagú volt, sőt, ízletes. Mull utánuk nézett, aztán hátát a falon csúsztatva felfelé, végre lábra állt. A lány visszavezette asztalukhoz, közben korholta:

- Ez nem padlótánc volt, te ostoba. Mi történt veled?

- Engem ez a gáz elkábított - közölte Mull korszakalkotó felfedezését. Végre jobban lett.