Ha az úszás kéjes élménynek számított, a másnap meghozta számunkra a pozitív megpróbáltatások első fordulóját. Az az élet kezdődött el számunkra, amely képes elhomályosítani a józan értelmet. Mintha a civilizált élet, csak a képzelet szüleménye lenne, oly váratlanul, keményen zúdult ránk a barbárság. Egy állat is magasabb rendűnek hihette magát, mint mi az elkövetkező hónapokban. Persze a gyengébbek szenvedtek legjobban és legtöbbet. Megismerhették a pokol összes kínját. A kiképzés nagyobb része, nem a bázison bonyolódott, mint ahogy hittem, hanem Leganban, harminc kilométerre Castellnaudray-tól, egy hegyháton. Mindegyik szakasz felügyeletét és irányítását két-két tizedes látta el, a konkrét kiképzést pedig, egy-egy őrmester. Dicséretükre legyen mondva, mindent bedobtak, hogy masszív, halálmegvető, bátor katonákat neveljenek belőlünk. Ami energiájuk megmaradt, arra tékozolták, hogy megnehezítsék, az egyébként sem rózsás életünket. A két tizedesünk életkorát, olyan harminc év körülinek taksáltam, és ha külsőre nem is formázták egymást, lélekben annál jobban. Az egyik százhatvanöt magas lehetett, olyan testalkattal, mint akit a szobrász sebtében mintázott meg; nyak nélküli fejjel. Az orrlyukai, mint két barlangszáj, körülötte lencse nagyságú szeplőkkel. Fején; gyér, vörös haj, rövidre nyírva, bár azt ritkán lehetett látni, mert alig vette le a sapkáját. Hogy a tökéletlenség, tökéletes legyen, rövid, ó lábai, már csípőből görbültek. Ettől, olyan képzete támadt az embernek, mintha ló vágtatna alatta. Nehezen lehetett megállni nevetés nélkül. René élből elnevezte Buffalo Billnek. Annyira tetszett mindenkinek, hogy a Buffalo név rajta is maradt.

A másik tizedes jóval magasabbra nőtt: széles vállai és vékony nyaka fölött, szőke hajjal, lányos arc trónolt, szelíd kifejezésű, búzakék szemmel. Egy ferences pap sem tükrözhetett jámborabb tekintetet, mint amilyen jámborság az övéből sugárzott. Ha a közmondás szerint, a szem a lélek tükre, semmiképpen nem vonatkozott a mi tizedesünkre. Nála az ártatlanság jelképe, gonosz szándékok álcájául szolgált. Ezt nap, mint nap megtapasztalhattuk.

- Ő nem szelíd, közönséges birkapofa - mondta René. Bár tréfának szánta, megszerkesztette a másik tizedes új nevét is.

Reggel fél ötkor, teljes felszereléssel, menetkészen vártuk a névsorolvasást, aztán nekivágtunk életem legnehezebb útjának. Mivel elképzelni sem lehetett előre, minek nézünk elébe, alig vártuk, hogy mozgásba hozzuk a tagjainkat. Az első meglepetés akkor ért, amikor megtudtam, hogy menet közben tilos társalogni, és ha mégis, csak francia szó hangozhat el. Ezzel a módszerrel akarták elérni, hogy mielőbb kénytelenek legyünk megtanulni a francia nyelvet.

Én Renével kerültem egy sorba, Pierre az előttünk lévőbe, André mögöttünk menetelt.

Buffaló már az út kezdetén leckét adott népnevelői tudományából. Mégiscsak illett tudnunk, ki az Úristen. - Bár, volt fogalmunk a katonai fegyelemről, az a tisztek szemében nem jelentett semmit, zöldfülűeknek számítottunk. - Görbe lábait szétterpesztette, sapkáját a feje búbjáig tolta és méltóságteljesen végigmért mindenkit. Itt kezdődött a galiba. A sor elején valaki harsányan felröhögött. Buffalonak ugyan ráncba szaladt a homloka, de hagyta elmenni a füle mellett. Aztán amikor szóra nyitotta a száját, a röhögés megismétlődött. Ez már felettébb sértette a fülét és a sor elejére csörtetett. - Fogd vissza a jókedved, még jól megy dolgod, hé! Nem a kabaré színházban vagy - vakkantott a fickóra, aki még akkor is vigyorgott.

- Igenis, tizedes úr! Bár nem értem, mi rossz van abban, ha valakinek kedve támad nevetni?

- Nem pimaszkodsz, hanem befogod a pofád! - fujtatott Buffalo fenyegetően. - Még egy röhögés és...

Nem fejezhette be, mert a szakasz hátsó sorából újabb röhögés harsant fel, aztán ismét csend.

Szinte lángoltak Buffalo arcán a szeplők. Ez már szerinte felért egy nyílt kihívással, Csúfot akartak űzni belőlem, ismerte fel a lényeget, de képtelen volt megcsípni a bűnöst. A szakasz hátsó soraihoz sétált, elsötétült tekintettel vizsgálta végig az arcokat, hátha valami árulkodó jelet tud felfedezni. Ebben tévedett, csak előreszegezett tekinteteket látott, még egy arcizma sem rándult senkinek. És akkor, mintha jelszóra történne, a röhögés több helyről is felharsant. Végül az egész szakaszból kitört.