2.) A mai katolikus teológia gondolatai

A.) A szakkönyvek tanítása

Lényegében azonos szent Ágostonéval, vagyis:

a.) Ha figyelembe esszük a kegyelem ingyenességét, akkor az üdvösségre való eleveelrendelés ingyenes (Praed. Complete sumpta)

b.) A kárhoztatás nem ingyenes: az érdemtelenségre való tekintettel történik.

B.) Egyes teológiai írások a katolikus hittudományban eltávolodnak az említett (2,A) kérdésfelvetéstől. A II. világháború után kezdett terjedni előbb Franciaországban majd Németországban az az irány, amely eltér az ágostoni, főleg a XVI-XVII. századi kérdésfelvetéstől, és hangsúlyozza, hogy reménykedjünk mindenkinek az üdvösségében. Így a magyar szakemberek közül Nemeshegyi Péter is. (Theologie der Hoffnung.)

Úgy tűnik, hogy ennek az új elgondolásnak más ugyan a nézőpontja, mint a Szt. Ágostont és Szent Tamást követő skolasztikus irányé, de alapjában véve nem látszik ellenkezni vele, minthogy a két iránynak nem azonos a kérdésfelvetése.

3.) A mai református teológia álláspontja

Ezt főleg a XX. századtól a kettősség jellemzi:

A.) Sokan, főleg Kari Barthot követve nem vallják a Kálvin féle kettős predestinációt (Praedestinatio gemina)

B.) Vannak viszont ma is hívei Kálvin elgondolásának. Ez a két irány az újabb református dogmatikai szakkönyvekben meglehetősen észrevehető.

4.) Kálvin János fogalmazásai erről a kérdésről

A.) Az Institutio utolsó kiadásában

„Predestinációnak nevezzük az Istennek azt az örök döntését, amellyel önmagában elhatározta, mit akart, hogy történjen minden egyes emberrel. Ugyanis nem egyforma helyzetben alkottattak mindenek, hanem némelyeknek az örök élet, némelyeknek az örök kárhozat rendeltetik előre. Tehát aszerint, hogy melyik célra alkottatott a kettő közül, úgy vagy az életre, vagy a halálra mondjuk predestináltnak."

„Azt álltjuk, hogy ez a határozat, ami a választottakat illeti, ingyenes irgalmán alapszik... akiket pedig kárhozatra szán, (addicit) ezek előtt az élet kapuja ugyan igazságos és feddhetetlen, de felfoghatatlan ítélettel záratik el." (III. Könyv XXI. fejezet 5.)

B.) A Római Levél Magyarázatában

„Egyébként a megkeményítés nemcsak... megengedést jelent, hanem az isteni harag ténykedését is... amint Salamon tanítja, hogy nemcsak előre tudja Isten az istentelenek romlását, hanem szándékosan arra teremtette az istenteleneket, hogy elpusztuljanak" (Péld 16,4; Rom 9,18)

5.) Tanította-e Szt. Ágoston a kettős predestinációt?

Amennyiben keressük a közös pontokat a mai katolikus és református tanításban, ez igen nehéz kérdésnek tűnik. Két okból:

A.) Szt. Ágoston mind az üdvösség mind a kárhoztatás felé használja a praedestinatió kifejezést. Tévedéseinek visszavonásával foglalkozó könyvében (Retractationes XXIII,4) helyesen beszél ugyan a kárhozatra való predestinációról, de a kifejezést nem vonja vissza. A gondolata más mint Kálviné: „...akit megkeményít, hagyja, hogy rosszul cselekedjék... ez a megkeményítés a megelőző gonoszság rovására írandó" (tribuitur)

B.) Ez a fentebbi - {5.)A} - tény a katolikus szakembereknek azt sugallhatja, hogy Augustinus tévedésben volt, (minthogy a kárhozat felé is használja a praedestinatio szót,) következőleg nem feltétlenül jó úton jár az őt követő teológia; - másrészt a református professzorok ebben alapot láthatnak arra, hogy mégsem kell elhagyni Kálvin tanítását, hiszen ugyanazt a kifejezést használja Ágoston is a kárhoztatás kérdésében, mint Kálvin, tehát kettős predestinációt vall. - Ez a kérdés tehát jókora fék lehet, úgy látszhat némelyeknek, az ökumenikus párbeszédben.

C.) A kérdés megoldása ott van, hogy különbséget kell tennünk a szavak és azok tartalma között.

Szent Ágoston használj-a a kárhozat felé a praedestinatio szót, de nem tanítja ebben az esetben a Kálvin féle predestináció fogalmát a kárhozat felé. Lásd erről a fentebbi 1. Pontot és az 5/A pontot is. (a 30 és 36 oldalakon) Eszerint nem tanította a kettős predestinációt. Vagyis: Ágoston a kárhozat felé használja ugyanazt a szót mint Kálvin (praedestinati), de mögötte nem ugyanaz az értelem mint Kálvinnál.

6.) Vélemény a mai katolikus és református predestináció tan összeegyeztethetőségéről

Legyen szabad egy hasonlattal kezdenem. Egy matematikai feladat megoldásánál, - ha egyáltalán lehet, - előbb le kell egyszerűsíteni a problémát. Például a közös nevező megtalálásával.

A közös nevező pedig kérdésünk esetében az a tény, hogy mind a katolikus, mind a református teológia ma egyöntetűen vallja az üdvösségre való (kegyelemmel együtt értett) előrerendelés ingyenességét. - Ezen a téren nincs vita.

Nézeteltérések a predestináció kérdése terén a katolikusok és reformátusok között kizárólag vitatott kérdésekben vannak.

A vitatott kérdések pedig nem szükségszerűen egyházakat szétválasztok. Azok a kérdések, amelyek a katolikusok között vitatottak, a hivatalos katolikus álláspont szerint védhetők, de nem kötelezők. (Mint pl. a tomista molinista vita nézetei). Ágoston a maga korában kegyelemtani írásaival az egység megvalósulásáért küzdött. Helyesen értve tanítását (fentebb az 5. pont) vezetőnk lehet az egység felé vivő úton. Fentiek alapján felmerülhet bennünk a gondolat, hogy amint Ausburgban 1999-ben létrejött a katolikus-evangélikus egyesség a megigazulás kérdésében, nem valósulhatna-e meg Genfben is egy közös katolikus-református megegyezés a predestináció ügyében?