III. Poklosok megtisztulnak

Egy leprás gyógyulása Szent Britto János közbenjárására

Ez a szent Lissabonban született 1647. március l-jén. 27 éves korában kezdi missziós tevékenységét. Ezért Indiában 1686-ban három hétig embertelen módon kínozták. 1693 II. 4-én hosszú fogság után lefejezték. A kivégzés helye, egy domb, zarándokhely lett.
A lepra délkelet Indiában ma is (1976) elterjedt betegség, amelyet az orvosok előre haladt állapotában biztosan fel tudnak ismerni. Egy orvos ezeket mondja el a címben foglalt esetről. „1723-ban egy bizonyos Philogius a Palk (törzsből) arra kért, hogy nézzen meg az akkor 10 éves lányát Johannát, aki a leprának egy nagyon rossz formájában szenvedett. Elmentem és láttam nemcsak azt, hogy bőrének színe elváltozott, hanem azt is, hogy minden kéz és lábujja rothadt, gennyezett és bűzlött. Megmondtam, hogy a gyógyszerek alig segíthetnek, mégis hozzáfogtam, hogy megtegyem mindazt, amire orvosi felkészültségem képesít. Amikor láttam, hogy minden hiábavaló, odahívattam egy másik sebészt, névszerint Jeganadent a Marrova törzsből. Közösen átgondoltuk, és hat hónapon át mindent megkíséreltünk. Ebben az időben betegsége napról-napra rosszabbodott. Már leestek a rothadó körmök, már minden kéz- és lábujja kisebbedni kezdett, és a ragály oly iszonyatossá vált, hogy már nem lehetett a leány közelébe menni. Ezért mindketten feladtunk minden reményt, és tovább nem mentünk hozzá. Ezután hosszú ideig semmiféle kezelésben nem részesült. Ezután a lány nagyanyjának, Johannianak eszébe jutott egy terv és a lányt a tiszteletreméltó de Britto János kivégzési helyére vitte. Ott hosszan imádkozott a lány, és még aznap hazatért. Mivel ugyanabban a városban lakom mint ő, láttam, amikor hazafelé tartott. Az a lány, aki azelőtt nem tudott lábára állni, saját lábán állt és járkált egy kicsit. Négy napon belül pedig minden gyógyszer használata nélkül teljesen begyógyultak gennyező sebei, kinőttek körmei, ín és bőr nőtt és eltűnt minden, ami beteg volt, és a lány egészséges ember képét mutatta, és ennek a betegségnek semmiféle jele sem tűnt fel nála később sem. Orvosi ismereteim alapján úgy ítélem és esküszöm rá, hogy ez biztos és nagy csoda. Ugyanezt tanúsítják más tanuk is. Így Johanna asszony a Palla törzsből, András hitoktató és mások.