- Nekem szükségem van egy kis brandyre, neked is tölthetek?
- Köszönöm, elfogadom.
- Nem hiszem, hogy valóban tanácsra lenne szükséged - jelentette ki határozottan William, miközben a poharát forgatta a kezében.
- Nagyon jól ismersz - nevetett a másik.
- Igazad van, inkább egy óriási szívességet szeretnék kérni tőled - fordította most már komolyra a szót.
- Hallgatlak, miről van szó?
- Nem könnyű erről beszélnem, de szeretném, ha tisztában lennél a részletekkel. Egy ideje
rakoncátlankodik a szívem.
- Sajnálattal hallom. Súlyos? - Eléggé, ezért is szerettem volna minél előbb beszélni veled. Mondanom sem kell, hogy a családom semmit sem tud az egészről, és remélem, ez így is marad.
- Nem igazán értek veled egyet, de ha ezt akarod, akkor úgy lesz.
- Köszönöm. Szóval, amiért ma este meghívtalak, annak egyetlen oka van, még pedig az, hogy megkérjelek rá, vedd feleségül a lányomat. - Az elhangzottak után néhány pillanatig nehéz csend ülte meg a szobát.
- Jól hallottam? Azt akarod, hogy kérjem meg a lányod? - állt fel hitetlenkedve William.
- Tudom, hogy nem mindennapi kérés, de úgy vélem, ha valami történik velem, veled biztonságban lesz, te boldoggá tudnád tenni őt.
- Azt kétlem.
- Pedig, így van.
- Miért vagy ebben olyan biztos? - nézett rá kétkedve a férfi.
- Mert tisztában vagyok vele, milyen érzéseket táplálsz iránta.