- Ez remek! A szokott helyen tizenkettő harminckor, rendben?

- Rendben.

 Vanta továbbment... volna. De már alig lehetett közlekedni. Egy elektroautó állt meg előtte csikorogva, káromkodó férfi szállt ki belőle:

- Hogy az a tízezer elektronvolt vágna bele! Az ember azt hinné, a huszonkettedik század végén már nem ilyen primitív szekerekkel kell járnia az embernek!

- Mi baj van? - kérdezte Vanta. Meg is bánta rögtön - a szél a szájába vitt egy kis homokot. Szégyenkezve köpdösött. Újabb felhő jött, és már látni is alig lehetett - a házak és az utca vörösessárga felhőbe fulladt. Az autón szüntelenül kopogott a millió kis szemcse.

- A réseken beszivárog a homok! - dühöngött a férfi. - Amikor vettem ezt a csodát, erről bezzeg nem regélt a kereskedő! Csak a csúcsteljesítményt emlegette, a kocsi vonalvezetését meg a részletfizetési lehetőséget! Aztán jön egy nyavalyás kis homokvihar, és a kocsi bedöglik.

- Nemcsak ez - intett körbe a lány. - Nézze, így járt minden autós.

- Az engem nem vigasztal! - ordította amaz elkínzottan, a feje vörösebb volt, mint a homok. - Az enyém ne dögöljön be! - és belerúgott az első kerékbe, majd egy lábon sántikálva, káromkodva tűnt el a kavarodásban.

 A lány fejére szorította a sapkáját. Kis híján feldöntötte a szél, elkapott egy korlátot. Lerobbant autók között ment előrehajolva, görnyedten. Már alig jártak az utcákon. Egy kutyát látott, az állat szűkölve futkosott a házak között, mit sem értett az egészből. Eddigi rövid élete alatt nem volt még homokvihar a városban.

 A szél észak-keletről csapott le a városra. Már nagyon sötét volt. A délelőtti-déli időszak ellenére a fekete felhők csaknem éjszakai homályt borítottak a házakra, terekre. A levegőben semmilyen jármű nem tartózkodott, de állítólag valahol a délnyugati 20-as negyedben már egy baleset is történt: valaki nem engedelmeskedett a felhívásnak, nem szállt le időben a gépével, és egy szélroham a járművet egy emeletes ház oldalához vágta. Vanta idáig hallotta a mentők szirénáját - ők sem mehettek légi úton, kénytelenek voltak elektrokocsin száguldani. A lány éles füle hallotta azt is, hogy a sziréna egy idő óta folyton ugyanabból az irányból hallatszik. Mi van? Miért nem megy, miért nem rohan a mentőautó? Már sejtette a választ, de nem várt. Igyekezett a hang felé sietni. A szelek nemegyszer valósággal megtántorították. A falak sem mindig védték meg.

A mentőautóra egy sarokkal odébb, a téren talált rá. Sejtése beigazolódott:

- A homok miatt nem tudunk továbbmenni! - panaszolta a fehér köpenyes orvos. A kocsijuk bedöglött, Vanta szétnézett. Mi a teendő? Közben azt is látta, hogy odabent a hordágyon, a légmentes burkot biztosító átlátszó műanyag „hurkában" egy véres ember fekszik félmeztelenül.