Hajdu István-Gál István-Szentimrei Gábor : Góbéságok - erdélyi viccek

Tartalom típusa: Humor
Mérete: 991 KB, 117 oldal
Kiadó: Adamo Books
ISBN: 978 615 5116 09 4
Terjesztő: Adamo Books
Elektronikus megjelenés éve: 2011
Nyomtathatóság: kinyomtatható

"Bölcsőtől a koporsóig kísérik a humor vándorló poénjai, a mindig újjászületni kész viccek és adomák könnyed szellemi játékai a székelyföldiek életét. Az akasztófahumor kiábrándultan mosolygó mesterei ezekkel a "góbéságok"-kal - nemzeti jellegzetességnek tűnő csavaros észjárásukkal - vigasztalják magukat, amióta Csaba királyfi ellovagolt tőlük örökre a népmesék aranyszőrű lován... Átlag tízévenként elfogyna ezekből a vidám perceket idéző viccekből egy-egy gyűjtemény. Kérem, bocsássa meg a szerzőnek, hogy leírt vicceivel nem mindig tudja elérni azt a hatást, amit egy jó viccmesélőtől kaphatna az ember, este, a székelyeknél - de a kinyomtatott poénnak mindig ez a sorsa: nem kísérik a felszabadult nevetés hanghullámai. A székely góbéságok hangulatával viszont találkozhatunk e kis könyv lapozgatása közben: és Ön felismerheti, hogy a folklór ebben a műfajban is örök értéket alkotott..."

A mű megnyitható és olvasható asztali számítógépen (PDF olvasó szoftverrel), PDA-telefonon (amennyiben arra telepítenek Mobipocket Reader szoftvert) és e-könyv olvasó készülékeken (Koobe, Sony Reader, BeBook, Kindle DX, stb.).

Beleolvasok

Lázárfalva és Újtusnád között, két szekeres egyszerre találkozik egy keskeny híd előtt, de egyik sem akar kitérni a másiknak.
Az idősebb rákiált a fiatalabbra:
- Térj ki, öcsém, mert ha nem térsz ki, úgy jársz velem, mint tegnap járt a komám!13 A fenyegetésnek megvan a hatása, a fiatalabb visszacurukkoltat, s utat enged az idősebbnek. De ahogy elhalad mellette, kíváncsian utánaszól:
- Legalább azt mondja meg, hogyan járt kelmeddel a komája?
- Hogyan járt? Az úgy járt, hogy nem akart kitérni, így aztán én tértem ki neki.

Két szegény székely megy az úton. Ellovagol mellettük a bérlő, aki a nagy hideg el
lenére sem visel kesztyűt. Az egyik székely odaszól a komájának:
- Ilyen nagy hideg van, s nem fázik a keze!
- Miért fázna, hiszen mindig a mi zsebünkben van!

Este tíz órakor kopognak az ablakon.
- Ki az?
- Én vagyok, Áron bátyám, a Gáspár. Mondja csak, van tintája?
- Nincsen, fiam.
Éjfél után háromkor újra kopognak.
- Ki az már megint?
- Én vagyok, Áron bátyám, a Gáspár. Hoztam tintát.

Két koldust enged be házába a szentpáli asszony, s étellel is kínálja őket. Megkérdi:
- Van itt egy tányér leves, melyikük kanalazná fel?
Mire az első:
- Hát én! - s már lapátolja is befelé.
Mikor befejezi, azt mondja az asszony:
- Van egy kis sültem is, melyikük vállalná?
- Hát én! - mondja újra az első. Megkapja s befalja hamar.
- Van egy kis málém is - mondja ekkor a vendéglátó asszony. - Melyikük enné meg?
- Hát én! - szól ismét ugyanaz.
Mikor befejezi, azt mondja az asszony:
- Van itt néhány fatuskó, melyikük hasogatná fel?
Mire az első a társának:
- Szólj már egyszer te is valamit!