- Hogyan ítéli meg a Fradin belüli légkört?
- Rettentően feszült. A Ferencvárosnak nincs jövőképe... Azt tudjuk, hogy hol vagyunk most, csak azt nem fogalmazza meg senki, hogy hová kéne eljutnunk három év múlva.
- Kinek kellene megfogalmaznia?
- Nyilván a szakmai vezetésnek. Azért nehéz ezt megfogalmazni, mert a Fradi anyagi és egzisztenciális helyzete bizonytalan. Hogyan lehet előre tervezni, amikor talán a legjobb játékosokat holnap el kell adni? Nincs pénz... - Hosszabb szünetet tartott, majd így folytatta: - Meg kellene nézni, hogy mi a helyzet a női kézilabdánál! Bármely szakosztály példát vehetne róluk, ide értve a labdarúgást is. Náluk a szakmai vezetés mindig megtartott két-három olyan embert, akik legyenek bármilyen formában is, mindig a csapat meghatározó elemei. Az edzőjük pedig, szerintem Magyarországon az elsőszámú szakember kézilabdában. A fiatalokat felhozzák, tehát van náluk folyamatosság az utánpótlásból. Ha ez a labdarúgásnál is így működne, Európában ugyanolyan szinten állnánk, mint ők kézilabdában. Ez az egyetlen járható út - mondta Gál László.
Egyetértek...
Kérdésem csupán annyi ezek után, hogy mindezt miért nem beszéli meg felettesével is, Páncsics Miklóssal? Az egyetlen járható út érdekében.
Hiszen Páncsics vele még szóba áll...
Szeretnék még egy megjegyzést tenni.
Az interjú elején utaltam rá, hogy Gál csupán "kölcsönvette" Albert Flórián irodáját. Nos, időközben változott a helyzet, ugyanis a technikai vezető ezentúl saját irodájának tekintheti ezt a dolgozószobát a létesítményen belül. Ez a helyiség többé már nem a Császáré. Albert Flóriánnak egyre csak gyűltek azok a bizonyos cseppek a poharába, mígnem... csobbant az utolsó is... Elhatározta, ezentúl nem fog kijárni a csapat meccseire.
Nem tudom, mi történhetett még...
Végezetül nézzünk egy idézetet a Nemzeti Sport március 26-ai számából:
"Sokan voltak tehát a születésnapi ünnepségen - egyvalaki azonban nagyon hiányzott. A Császár - azaz Albert Flórián, a Fradi és a magyar futball egyetlen aranylabdása, aki ezúttal (sem) jött ki a stadionba, hanem otthon, tévén nézte a meccset. Pedig korábban, hosszú éveken át az Üllői úton nem volt olyan mérkőzés, amelyen ne a helyszínen szorított volna utódaiért, hogy ne állt volna az irodája ablakában, s figyeljen...
Ám a Császár néhány hete nem megy ki a meccsekre...
Mindenesetre hiányzik. Hiányzik, hogy az ablak mögül figyelje a csapatot, a pályát, ahol anno több legenda született - a Császáré is..."

Dr. Kaposi Csaba
A volt Mozaik Polgári Jogi Társaság egyik főrészvényese.
Gál Lászlóval már szóba került az ifjabbik Albert Flórián menedzselése, melynek részleteit a Mozaik pjt. felügyelte. Ez egy olyan beruházás volt, mely Gál szerint mindenkinek csak veszteséget hozott, és állítólag röhögne mindenki az ebből befolyt összegek láttán.
Hogy ez az első hallásra "sima ügynek" tűnő üzlet ennyire visszafelé sült el, kissé meglepett. Kezdtek érdekelni a részletek. Utánanéztem, hadd röhögjek én is...
- Körülbelül hat évvel ezelõtt alakult a Mozaik Pjt. - kezdte Kaposi úr. - Gál László megkeresett minket azzal az ötlettel, hogy ifj. Albert Flórián külföldre szerződésével kapcsolatban összeállhatna egy olyan befektetõi társaság, mely szerződést kötne a játékossal, és - másik oldalról - a Ferencvárossal is. Ez a társaság - persze érdekeltségi alapon - elősegítené, hogy Albert játékosként külföldre kerüljön. Olyan befektetésről volt szó - mondta akkor nekem Gál László -, aminek a lényege az, hogy egy bizonyos összeget kapna a Ferencváros azért, mert lemond a játékos feletti rendelkezési jogáról a pjt. részére, mely társaságot, ha a játékos külföldre szerződése létrejön, busás haszon illeti meg.