|
Ár: 990,-HUF
Formátum: PDF
|
Vermes Éva: Egymásba zárva
Tartalom típusa: Szépirodalom - Regény Mérete: 0,98 MB, 257 oldal Kiadó: I.A.T. Kiadó ISBN: 978 963 9885 85 1 Terjesztő: Adamo Books Elektronikus megjelenés éve: 2010 Nyomtathatóság: kinyomtatható
Varázslatos hatást tett rám már a szerző előző regényének pompás mesefűzése, sodró lendülete, elragadó érzelmessége és fanyar iróniája is, ezért hát örömmel vettem kézbe új regényének kéziratát, melyet aztán egy szuszra végigolvastam. Mert muszáj volt, hiszen a kifejezés legklasszikusabb értelmében „nem lehetett letenni", annyira érdekes, izgalmas, elragadó és szépséges a történet életről, halálról, szerelemről, magányról, misztikumról, valóságról, létünk legszebb és legfájdalmasabb... Hohó! Ez már innentől a regény legrejtélyesebb üzenete, legnyitottabb titka. Bármi bővebb lenne itt, csak az idejüket fecsérelné, merőben feleslegesen késleltetné, hogy nekifogjanak egy minden ízében különleges olvasmánynak.
A mű megnyitható és olvasható asztali számítógépen (PDF olvasó szoftverrel), PDA-telefonon (amennyiben arra telepítenek Mobipocket Reader szoftvert) és e-könyv olvasó készülékeken (Koobe, Sony Reader, BeBook, Kindle DX, stb.).
- Árván maradt a háború után, és egy fővárosi intézetbe került, ahonnan egy hétgyerekes vidéki házaspár vette magához. Élt a családban egy idős ember, Andrásbá', akinek még az előző világháború előtt kellett elhagynia Görögország egy kis falucskáját. Szerelmes volt a falu nagygazdájának lányába, Zoicába, de mert szegény legény volt, más férfinak ígérték oda a lányt. Verekedés közben, önvédelemből véletlenül megvakította a vőlegényt, s mivel nálunk akkoriban még élt a vérbosszú, a vendetta, hát menekülnie kellett. A zord hellén hegyeken-völgyeken bujdostak, ám egyszer csak jelentkezett egy kis jövevény. Zoi nem is bírta sokáig a nehéz vándorlást, vissza kellett fordulnia.
A cellatársak egyikének hirtelen levegővétele jelezte, hogy kérdezni vagy mondani akar valamit, de Adoni lepisszegte.
- Andreasz az idő tájt került Magyarországra, amikor kitört az első világháború. Egy jó barátja, akit behívtak katonának, megígértette vele, hogy ha nem jönne vissza a harctérről, gondoskodik a feleségéről és a kisfiáról. Így is történt. Andreasz gondoskodott az elárvult családról, felnevelte a kisfiút, aki felnőve családot alapított, s nem kevesebb, mint hét fiúgyereke született. Ebbe a családba került az ötéves Szárá, aki ideje nagy részét a görög Andreasszal, vagyis ahogy mondta, András bá'-val töltötte. Kölcsönösen megszerették egymást, hosszú estéket töltöttek térképen utazgatva, és arról, ábrándoztak, hogy majd eljutnak Görögországba. Az idős ember nagyapjaként tanítgatta a kislányt, aki mint a spongya szívta magába annak bölcs gondolatait, és lassan-lassan elsajátította az anyanyelvét is.
Aztán közbeszólt a történelem: A szocialista országokban a gazdagnak kikiáltott családokat rendszerint másik országrészbe telepítették az ötvenes években, a vagyonukat pedig kollektivizálták. Ennek áldozata lett ez a tizenvalahány holdon gazdálkodó család is, Szárá így ismét intézetbe került. A nagyapa - aki közben ifjúkori riválisa megvakításáért megkapta a sorstól a maga büntetését, és maga is megvakult - a faluban maradt, mint az időközben oda honosított görög gyerekek tolmácsa.
- Most miért hallgattál el? Meséld tovább! - így az egyikük.
|