Nick középtermetű, sovány, fürge emberke volt, és éppúgy lehetett huszonöt, mint negyven éves. Zöldeskék szemei állandóan tennivaló után kutattak, és sohasem eredménytelenül. Ha nem sütött a grillen, ha nem szeletelt kenyeret vagy felvágottat, akkor a konyhai berendezést tisztogatta, vagy éppen felmosta a műanyag padlót, kihordta az ételhulladékot. Egy szóval: nyugtalan természet , aki belebetegszik a semmittevésbe. Nehezen viselte el bárki téblábolását; nem egy alkalmazott hagyta már ott a bisztrót  őmiatta. Nem szerette a lassú mozgású, tétova embereket, képes volt gondolkodás nélkül félrelökni bárkit, aki az útjába került, akadályozta sietős tevékenységében Magdával sem teketóriázott sokat. Megmutatta neki hogy vágja fel és darálja le a salátához való káposztát, pár szóval elmondta mennyi sárgarépát és hagymát szeleteljen bele, aztán magára hagyta.

Magda igyekezett. Ám hiába volt éles a kés, a hatalmas káposztafejeket nem tudta egy nyisszantással kettévágni. Két kézre fogva a kést, erőlködött. Ideges  lett amikor észrevette, hogy Nick rajta tartja a szemét. Lelassult. Nem akarta húzni az időt, de kínosan ügyelt, nehogy zavarában elvágja kezét az éles késsel. Éppen végzett a káposzta aprításával, amikor dörömböltek a hátsó vasajtón. Nick, mint aki várta már valaki érkezését, egy szemvillanás alatt az ajtónál termett, szélesre tárta.

Húsz év körüli szőke lány lépett be, nyomában egy másikkal, aki teltebb, asszonyosabb alakja révén jóval idősebbnek látszott, és akiről sötét bőre, ébenfekete haja rögtön elárulta hispán származását. Nyilván nem együtt jöttek, de egyszerre értek oda az ajtóhoz.

Nick egyetlen biccentéssel üdvözölte őket, s már lépett is vissza a grillsütőhöz, amelynek lapján karikákra vágott hagymát pirított. A két lány már tudhatott az új alkalmazottról, sőt neve sem volt ismeretlen előttük.

- Te vagy Meggi, ugye? - kérdezték szinte egyszerre és barátságosan.

Magda azt hitte rosszul érti, és kijavította őket.

- Magda vagyok.

- Magda nehéz. Meggi könnyebb - mondta a szőke lány, aki Linda néven mutatkozott be.

Beleegyezően bólintott, ám legyen Meggi, ha az könnyebb.

A két lány haladéktalanul munkához látott. A sötétbőrű, aki Juanitának mondta magát, az asztalokat és székeket rendezte a bisztró előterében, míg a szőke a felszolgálópultot töltötte fel . Az előteret egy mellmagasságig érő, duplaszárnyas lengőajtó választotta el a konyhától, ahonnan az ajtó felett teljes rálátás nyílt az étkezőre, így mind a két lány, akiknek legalább olyan gyorsan járt a szájuk, mint a kezük, szem előtt volt. Magda a konyhában nem hallotta miről beszélnek ekkora hévvel, csak azt látta, hogy Nick rosszallóan csóválja fejét.