2.

- Mindenkinek van valami vaj a fején - jegyezte meg Mull. A fekete bőrű rendőr különösen büszke volt erre a mondásra - nemrégen hallotta valamelyik földi tévéadásban. Most kissé csalódottan tapasztalta, hogy a többiekre egyáltalán nem gyakorolt vele semmilyen hatást. Úgy látszik, ők is nézték ugyanazt a műsort - kesergett.

 Csak Lír nem kapcsolt. (Ami egy antropoid, másodosztályú rendőrrobot esetében azért nem is olyan különös, teszi hozzá a krónikás.)

- Miféle vajról van szó? - kérdezte élesen. - Netán arról a zsiradékról, tejtermékről, amit táplálkozás céljából szoktak használni az emberek?

- Arról. A régi földi mondás szerint - magyarázta Yamor nyomozó -, akinek vaj van a fején, ne menjen a napra, mert elolvad, és az illető így mintegy lelepleződik.

- Bűncselekményből származik az a vaj? - kérdezte Lír, meglehetősen gyanakodva és fenyegetően.

- Hát nem érted? Ez csak egy jelképes dolog! - tajtékzott Yamor.

- És miért hordana valaki vajat a fején? - értetlenkedett tovább a robot. - Hiszen az előbb abban maradtunk, hogy azt táplálkozási céllal kenyérre szokták kenni...

- A „kenés" megint más dolog. Az bűncselekmény - szólt közbe Mull ismét csak fitogtatva, milyen földi fordulatokat ismer. Bár ne tette volna!

Lír elektronikus agyát ezzel sikerült teljesen összezavarnia.

- És ha a fejére keni, akkor nem bűncselekmény? - kérdezte óvatosan.

Vanta érezte, most kell közbeszólnia, ha nem akarja, hogy egy végtelen hosszúságú vita kerekedjen a dologból:

- Hé, hé! Ostoba információk közlését beszüntetni, második utasítás: rám figyelni!... Arról van szó, hogyan lehetne megfékezni azt a riportert, aki most már a Kozmopol-9-es állomása, vagyis szeretett rendőrkapitányságunk ellen kezd áskálódni...

- Ez a „szeretett" jelző kis túlzás - vélte Mull. Lír közben körülnézett.

Egy szabadtéri eszpresszóban ültek, a tizenegyes négyzetben, ami a városközpontban van. A három ember a mostanában divatos földi gyümölcskivonat-keveréket itta, míg Lír előtt természetesen nem volt semmi az asztalkán. A robotok szerfölött ritkán fogyasztanak, mint megjegyezte.

Nem csoda, ha a szórakozóhelyekre általában be sem engedik őket, csak emberkísérettel. Ha nagyon muszáj. Lírrel persze senki sem mert szembeszállni, ugyanis az oldalán messziről láthatóan vöröslött a „KOZMOPOL" felirat.

- Szóval ujjat húzunk vele - nyugtázta elégedetten Yamor. Lír nyugtalanul mozdult:

- Mi köze ehhez az emberek mellső végtagja egyik végződéséhez...? - ami számára az emberi „ujj" volt. Yamor megelégelte:

- Csönd legyen! Mindenbe belekotyogsz!

 Lír lehorgasztota a fejét. Eléggé különös látvány volt, Vanta el is nevette magát:

- Na jól van, jól. Ne búslakodj, Lír. Gyerekek, szóval mit tegyünk?

- Hivatalosan nem tehetünk semmit - vélte Mull, - De te, Vanta, mint sértett fél, kihívhatnád párbajra.

- Tessék?

- Úgy értem, tévépárbajra. Egy vitára, nyíltan, a városi stúdióban.

- Mull, te zseni vagy!

- Ez nem vitás - „szerénykedett" a fekete fiú. Az ötlet még Yamornak is tetszett:

- Persze, de ez olyan lövöldözés lesz, ahol töltényekre is szükség van. Vagyis érvekre. Mit tudsz felhozni Virton személye vagy működése ellen?

- Semmit. Legfeljebb az arroganciáját...

- Az biz' édeskevés, és nem is érv. Nem tudunk róla semmit.