Papp László

– Kihívásos versenyeket is rendezünk. A hivatásosok, a profik világában ez nem ilyen játékos keretek között zajlik. Papp László pályafutásának egy szakaszában a hivatásosok kenyerét ette. Mi a véleménye a kihívásokról?
– A kihívás mindig azt jelenti, hogy az ember olyan ellenféllel igyekszik szembekerülni, akinél számít arra, hogy meg is tudja verni. Magam is voltam így, amikor én voltam a hivatalos kihívója az Európa-bajnoknak. Szerencsére sikerült megnyernem a bajnokságot, és utána már engem hívtak ki.
– Hogyan zajlik az ilyesmi? A menedzserek összejönnek, és ők beszélik meg a részleteket?
– Téves felfogások terjedtek el erről, mert azt mondják, a menedzser így meg úgy, ezzel megbeszéli, azzal „megdumálja”, de nem úgy van. Én legalábbis tapasztalatból tudom: nélkülem a menedzser nem csinálhat semmit Előbb megkérdez engem, mi a véleményem és ha vállalom, megcsinálom. A menedzser nélkülem egy lépést sem tehet a mérkőzés szervezésében.
– Egy-egy nehézsúlyú világbajnoki döntő után, amit általában mi is láthatunk a TV-ben, találgatások folynak, hogy „bunda” volt, lefizették egyiket vagy másikat.
– A bokszban, ha melléüt valaki, azt a szakember észreveszi. Azok, akik ott kint ülnek, a legtöbben szakemberek. Lehet, hogy van a dologban bunda is, de gondoljuk el: nem valószínű, hogy úgy fekszik le valaki a padlóra, hogy folyton melléütnek. Nem simogatják egymást. Sokan azt is mondják, hogy ez cirkusz. Lehet, hogy cirkusz annak, aki kint ül a szorító mellett, de aki bent küzd, annak nem az.
– Hogyan ítéli meg a szópárbajok kitételeit, a mellveregetéseket? Ez sem cirkusz?
– Ez propaganda. Ezt már lehet cirkusznak nevezni, de jó üzlet. Nagyon jó üzleti érzékkel van megáldva Cassius Clay menedzsere, mert szájhőst csinált Clay-ből, aki emellett persze ragyogó bokszoló is – és ezzel két tábora lett a fiúnak; az egyik nagyon szereti, a másik nagyon utálja. Mind a kettő kimegy a mérkőzésre, mind a kettő feltétlen meg akarja nézni. Telt házuk van. Persze, ma már nem az az érdekes, hogy tele a csarnok, hanem a televízió, a rádió, a fogadóirodák hozzák a nagy pénzt.
– Mivel óriási összegekért mérkőznek, jó néhány versenyző meggondolatlanul lép olykor a szorítóba.
– Előfordul… Azok a bizonyos halálesetek, amelyekről hallunk és olvasunk, mind úgy következtek be, hogy vagy nem készült fel rendesen a bokszoló vagy későn szóltak neki, és már nem volt ideje. Nekem is akadt olyan esetem, amikor pár nap múlva Európa-bajnoki mérkőzést kellett volna vívnom, meg kellett volna védenem a bajnoki címet. Álljon meg a menet! – mondtam. Nem vállaltam, csak nyolc hét múlva.
– A pénz hatására azért nehezebb mértéktartónak maradni.
– Az már egyéni dolog. Természetesen a pénz mindenkinek kell, de nem mindenáron. Velem például előfordult, hogy nagyon jó szerződésem lett volna, szép summát kerestem volna még akkor is, ha kikapok, de én nem vállaltam. Nekem mindig az volt a fontos, hogy megnyerjem a mérkőzést.

- Milyen szemmel nézi a fiataloknak ezt a játékát, ezeket a kihívásokat?
- Nagyon örülök, hogy a srácok ilyen játékokat kedvelnek, mert ez a sport lényege: a magasabbra való törekvés.