A koherens fénysugárral lyukat égetett a zárba, majd erőlködés nélkül belökte az ajtót.
Odabent könyvek rengetegével szembesült, amitől őrült vágy ragadta el. Legszívesebben rögtön a lapok közé vetette volna magát, hogy az oldalakat habzsolja.
A polcokon mindenféle rendű és rangú kötetek tülekedtek, kisebbek-nagyobbak egyaránt. A művek gerincén ismerős címeket látott: Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését, vagy néhány sorral arrébb Hemingway Akiért a harang szólját, és más örökbecsű klasszikusokat.
Ezeket az alkotásokat már kívül-belül ismerte; úgy őrizte őket az emlékezetében, mint felmérhetetlen értékű kincseket. Akadtak azonban új címek is a borítókon, amelyek felcsigázták a kíváncsiságát. Végül kiválasztotta az egyik művet, felkapaszkodott vele egy rozoga irodai székre, és tanulmányozni
kezdte az előtte húzódó poros asztalon.
Emlékhamvak, olvasta a kopott fedőlapon, avagy a számítógép felfalja a kultúrát. A helyzet iróniája megragadta, mintha a válogatás öszszeállítói előre látták volna a közelgő jövőt. Jack szerette volna
halogatni az élvezetet, de képtelen volt tovább várni.
Letépett a borítóból egy darabot, és a szájába gyűrte.
Teste közepe felől tompa zajok hallatszottak, ahogy emészteni kezdett, miközben máris a következő oldalért nyúlt. Lázasan zabálta a betűket, és a könyv rohamosan fogyatkozott. Ekkor fülsértő reccsenés hallatszott, és a háta mögötti ajtó ízzé-porrá zúzódott.
A bejárat négyszögében tornyosuló barbár gyűlölködő tekintettel rámeredt.
Jack szerette volna abbahagyni az evést, és elmenekülni, de elkésett.
A férfi eltorzult vonásai gyűlöletet tükröztek. A hívatlan
vendég minden jel szerint pontosan tudta, mit lát: az önjáró eolvasók utolsó nemzedékének mesterséges intelligenciával ellátott mintapéldányát, amely a működéséhez szükséges energiát
nyomtatott művek elfogyasztásából meríti.
A könyvfaló önmagával vívódott: szeretett volna elrohanni, de a belé táplált program önpusztító makacssággal ragaszkodott a könyv feldolgozásához. A barbárról világosan látszott,
mennyire gyűlöli az Adatjackeket, de a kis robot végül engedett az információfalánkságnak.
Utoljára még hallotta a kőbunkó vészjósló suhogását, mégis konokul újabb oldalért nyúlt, de mielőtt megérinthette volna, a világra boruló szellemi sötétség mindörökre magához rántotta.