Alig háromszáz méterre leheteti a test a felszíntől, amikor - jól látták még a radarkezelők, mielőtt az objektum kicsúszott a radarok alsó láthatárán - három darabra esett szét. A tűzgömb akkor már vakította a megfigyelőket. Hirtelen három kisebb tűzcsóva lett belőle, és azok szinte azonnal lecsaptak a vízre. Három sistergő vízkráter csapott fel a magasba, aztán a vízfüggöny lassan visszahullott. Hullámok szaladtak szét körbe, egymással találkoztak, összecsaptak, elsimultak.
Egy fiatal horgász állt a legközelebb. A partról jól látta mind a három becsapódást.
Arvin nekifeszült az evezőknek, ilyen gyorsan még sohasem evezett. Maga sem tudta tulajdonképpen, miért siet. Sejtette már, meteor érkezett a légkörbe, csapott bele a tengerbe. Tudta, hisz olvasott erről, hogy ilyesmi sok száz alkalommal előfordul, naponta, a Föld különböző pontjain. Nem szenzáció hát. Mégis kevesen mondhatják el magukról, hogy a saját szemükkel láttak egyet, és ráadásul ilyen közelről... A becsapódás helyétől alig kétszáz méterre volt, végignézte az egészet, és most egy ismeretlen akarat vette rá, hogy odaevezzen. Mintha bármit is láthatna ilyenkor az ember...! Arvin nem érdeklődött különösebben a csillagászat iránt, most is csak az esemény vonzotta. Egyszer majd elmesélheti itt vagy ott, hogy a szeme előtt zajlott le egy kozmikus jelenség. Most eszébe sem jutott, hogy egy ilyen jelenséget naponta kétszer is megfigyelhet; hiszen minden napfelkelte és -lenyugta is egy egy kozmikus folyamat...
A parton autók álltak meg, többen lementek egészen a partra, kezüket ellenzőként emelték szemük fölé, úgy kémlelték a vizet. A horgásznak úgy tetszett - mondta is később -, hogy valami elhaladt a víz alatt, a part felé. De hiába figyelt arra, semmit sem látott. Igaz, volt a közelben egy nádas is...