Vasárnap

A kikötőt innen alig lehetett látni.

Ott volt valahol távolabb, a háztetők fölött idelátszottak az emelődaruk és a gabonaelevátorok, meg néhány gáztartály is csillant ezüstösen. De más nem jelezte, hogy ott a tengerpart. Néha a fehér sirályok csapódtak a magasba.

Igles felügyelő beletúrt immár ritkuló, sötét hajába, és eszébe jutottak az ősz szálak is. Ma reggel is látta borotválkozáskor a tükörben. A fenébe, hiszen alig múlott negyvenöt!... És sohasem hordott kalapot, akkor minek hullanak máris?! Azt hallotta, aki nem hord fejfedőt, annak a haja erősebb, tovább kitart. Vagy ez is csak afféle mendemonda lenne?

- Nem hittem volna, hogy ma is bejön - mondta mögötte az ügyeletes tiszt. Határozatlanul állt a küszöbön.

- Csak megnézem, mi újság. Nem jött-e telex abban a narkóügyben, tudja - és Igles átment a másik szobába. Amikor visszajött - a telexgép üres volt -, az ügyeletes már visszament a földszintre. Igles nem vallotta volna be semmiért, hogy nem a narkósügy esetleges fejleményei érdeklik. Inkább az, hogy ne legyen otthon. Mióta megromlott a házassága, és a két kamasz fia is egyre önállóbb lett - semmi sem érdekelte őket otthon, az egyik motorversenyekre, a másik koncertekre járt éjjel-nappal -, nem volt miért imitálniuk feleségével a példás házasságot. Előtte fogcsikorgatva csinálták vagy tíz évig, belefáradtak.

Igles felügyelő átnézte az asztalán heverő cédulákat. Mindegyiket ő maga írta még tegnapelőtt, pénteken, estefelé. "Ez oké, ez is... ezt majd hétfőn..." - szelektált köztük unottan. Aztán az utolsónál megakadt, "OSMA-hajó, elment szombat délután", állt rajta. Ja, persze, az a bizonyos különleges rakomány! Ha elment, rendben van! Amint kiment a kikötőből és elhagyta a spanyol vizeket, semmi köze hozzá többé. A hajó különben is francia. A rakománya ugyan innen származott, spanyol gyártmány. Még eszében volt, mit mondtak neki csütörtökön a biztonsági hivatalban. Kevés az emberük; s az ilyen, nem nagy energiát igénylő ügyeket szívesen a helyi rendőrség nyakába akasztják, vallotta be nyíltan az a tiszt, aki az effélékkel foglalkozik. Igles most egy percig gondolkozott, mit is kellene ezzel tennie, aztán nem jutott eszébe semmi. Megnézte a jegyzeteit. Biztosan rendben van minden.

De azért csak nem hagyta nyugodni a dolog, felhívta a kikötőt. Míg a kapitánysággal beszélt, tekintete a szemközti íróasztalra tévedt. Ott ül Naara, a kis újonc. Az igazi neve meglehetősen furcsa, Leonarda, igen, Leonarda. De ő maga kérte, hogy egyszerűen Naarának szólítsák a kollégák. Igyekvő leányzó, de még le kell győznie a férfikollégák ellenállását. A házban alig van nő, legfeljebb a fogdások között van egy vagy két rendőrnő, a motozásokhoz, előállításokhoz. Igles olykor látta is őket. De azok nagydarab, vastag hangú, durva nők voltak, az ilyeneket amúgy sem kedvelte. Naara most az egyetlen nyomozónő ezen a környéken. Nem lesz könnyű dolga. Persze ő, Igles, segíti, ahogyan lehet...

A férfi maga előtt látta Naara szelíd tekintetét. A testét. Nem lehet rossz nő; amennyire tudja, nincs most senkije. Rokonszenves, csöndes leányzó.

- Kapitányság? - végre megkapta, akit keresett. A rendőrségi összekötő vasárnap is szolgálatban volt. Míg az kikereste az adatot, Igles elképzelte, hogy Naara ott ül és őt nézi. Rámosolyog... Aztán a készülékben kellemetlen férfihang reccsent. Egy képernyőről olvashatott le mindent, amelynek legfelső sorában az "OSMA" név és a tegnapi dátum szerepelt.

- ...igen, elment délután, a tervek szerint, minimális késéssel. A legénységből nem maradt le senki, rakomány rendben, egy utassal a fedélzetén.

- Egy utassal? - kérdezte Igles. - Nem tévedés?

- Nem. Itt áll a képernyőn.

- Nekem előzőleg úgy jelentették, hogy ezen a hajón négy utas lesz, és mind itt száll fel.

- Indulás után, már vontatás közben adta a végleges adatsort a hajó kapitánya, Sault, rádión. Ez biztos, kérem - mondta amaz kissé sértődötten, hogy kételkedni merészeltek a szavában.

- Értem, köszönöm - Igles agyában halványan mozdult valami. Maga sem tudta még, mi lehet az. Megköszönte az adatokat, letette a kagylót, és kis habozás után Naara otthoni számát tárcsázta. Egyszer hazavitte kocsiján a lányt, amikor az még nem vett magának részletre egy kis Daihatsut. Naara az északi külvárosban, meglehetősen kietlen környéken bérelt egy éppen olyan kietlen lakást. Talán hamarosan beljebb költözik?