- Tudja, melyik a világ legősibb mestersége? Nem a prostitúcióra gondolok. Még ősibb lehet az orvosé... akkor is, ha valaha varázslónak, sámánnak, papnak hívták. A gyógyítással mindig együtt járt a hazugság. Ma részben úgy is hívjuk: pszichoterápia. Tartani kell a lelket a páciensben. Nem vehetjük el tőle azt a tudatot, hogy: van esélye!Legalább ennyi maradjon neki, akkor is, ha teljesen esélytelen.
- Ma már sokan ismerik az orvosoknak ezt a módszerét. Ezért, azt hiszem, gyakran éppen az ellenkező hatást érik el vele. A műveltebb páciens tudja: mindenkinek azt mondják: meggyógyul.
- Kétségtelenül igaza van, de csak részben. Képzelje el, mi lenne, ha mindenkivel közölnénk, mi vár rá?! senki sem lehet biztos a sorsában, ha egyszer ide került - Zoltán a fehér falakra intett.
- Vannak országok, ahol így tesznek.
- Igen. Nagyon is gyakorlatias okból... De mi másféle országban élünk. Tudja, hány betegünk lenne öngyilkos? A reménytelenek, az esélytelenek, a gyógyíthatatlanok - vagy akik csak annak hiszikmagukat - naponta vetnék le magukat a negyedik emeletről. Holott egyáltalán nem biztos, hogy menthetetlenek, akit mi annak tartunk. Még szép évek állhatnak előtte, éppen akkor, ha hisz a gyógyulásban, és éppen azért, mert hisz benne!Már tudományosan is bizonyított tény, milyen sokat jelenthet az élethez való ragaszkodás. Ha nem félnék, hogy ön félreérti a szót, azt mondanám: csodákat művelhet.

- Nem értem félre.
Nézték egymás arcát, aztán majdnem egyszerre ocsúdtak fel. Zoltán jegyzeteibe, az orvos a dossziéba mélyedt. Az ügyész szólalt meg elsőként, most már más hangon.
- Szóval Balázsné esetében is csak ál-műtétet végeztek?
- Igen. A carcinosis áttételei már igen nagy mértékűek, gyakorlatilag kiirthatatlanok voltak. A sebészek bevarrták, később Balázsnéval közöltük, hogy a műtét sikerült, ne aggódjon.
- A lánya?...
- Magam közöltem vele a rossz hírt.
- Engedjen meg ezen a ponton egy laikus kérdést. Balázsné ezzel a betegséggel meddig élhetett még?
- A sebészek a műtét során vettek anyagot a szövettani vizsgálathoz. Ez rutinszerű. Itt a lelet. Megerősíti azt, amit én - csak úgy ránézésre - jósoltam, Balázsnéval kapcsolatban.
- Vagyis?
- Maximum négy év. De inkább csak három.
- Értem - Zoltán ezt is felírta. - A lányának megmondták?
- Mint már említettem, az efféle kellemetlen híreket is magam szoktam közölni a hozzátartozókkal. Ez az elvem.
- Tehát megmondta neki. Hogyan reagált?
- Amennyire most vissza tudok emlékezni... eléggé megdöbbent. Ami érthető.