- Ennyire  nem  lehetsz  naiv  - nevetett  Barbara jóindulatú  derűvel.  - És  ha  most  azt  mondanám, gyereket vársz?  Csodálkoznál?
A döbbenettől kikerekedett Flóra szeme. Úgy nézett az  asszonyra, mint  aki  pallost  tart  a  kezében  és  éppen lecsapni készül rá.
-  Az nem lehet, nem lehet! Ilyen velem nem történhet meg! - tört ki belőle a tiltakozás.
- Bizony megtörténhet, még  veled  is - szögezte  le Barbara, szánakozva nézve a lányra.
Hatalmas könnycsepp pergett ki Flóra szeméből.
- Ó, Mike, mit  tettél velem?! - zihálta. - Most mit tegyek? Istenem, most mihez kezdjek? - jajdúlt fel.
- Gondolom, tudatni kell azzal a bizonyos Mike-val...
- Nem! Azt nem!- kiáltotta Flóra majdnem sikoltva. - Történjék bármi, de azt nem!
Elkomorult  tekintettel,  sajnálkozva  hajolt  Flóra fölé Barbara.
- Biztos  komoly  okod  van  rá  - duruzsolta anyáskodva  a  fülébe,  és  gyengéden  megsimogatta  a haját.  - Nincs  szándékomban  turkálni  a magánéletedben, mégis elárulhatnál valamicskét belőle. Különben,  hogyan  segíthetnék?  Merthogy  szükséged van  megértésre,  segítségre,  az  biztos.  Azt  úgy  sem hinném el, hogy a szentlélek szállt meg.
Mivel  Flóra  mélypontra  került,  zavartságában teljesen  elvesztette  a  jövőképét,  Barbara  jóindulatába kapaszkodva, elmesélte Mike-val való megismerkedését, és a házasságának egész  történetét. Bár szeme sarkából lassan szivárgott a könny, nagy-nagy megkönnyebbülést érzett,amikor befejezte.
- Amikor jobban megismertelek, már sejtettem, hogy nem meggondolatlanságból  költöztél  Liverpoolba. Sőt, biztosra vettem, hogy  férfi van a dologban. - vallotta be  Barbara  és  biztatóan  mosolygott  Flórára. - Csak először tűnik tragikusnak egy nem várt terhesség, aztán rájön az ember, hogy életet ad egy gyereknek, aki teljes szívével  ragaszkodik  majd  hozzá,  és  akiért  érdemes élni, mindent feláldozni.
-  Köszönöm  Barbara  - mondta  a  megilletődéstől remegő hangon Flóra.
- Most  hogy  az  első  megrázkódtatáson  túljutottál, okoskodjuk ki közösen, mi a legjobb neked, hogyan élj ezután? Főleg miután megszületik a gyerek.
- Szóval nem rúgsz ki?
- Három  gyereket  nevelek  egyedül  kicsi  koruk  óta, hogy  tehetném?  Ismerem  a  tragédiádat,  részesültem hasonlókban  én  is.  Akkor  hagyott  el  a  férjem  egy  nő miatt, amikor a harmadik gyereket vártam.
-  Elnézést, nem gondoltam - rebegte Flóra.
- A sorsa senkinek nincs a homlokára írva - jegyezte meg  Barbara  és  egy  pillanatra  keserű  vonások hullámzottak  át  az  arcán,  de  rögtön  utána  mosolyra rándult.
- Persze elmondhatom, a gyermekeim adtak erőt, hogy elviseljem  a  sorsomat,  és  ne  csapásként  éljem meg  a hűtlenséget.  A szerencse  is  kedvembe  járt.  Anyám  által rám hagyományozott  önálló pénzzel  rendelkeztem,  így módomban  állt  üzletet  nyitni,  egy  parányi  cipőüzletet. A  kemény  munka,  a  kitartás meghozta  a  gyümölcsét. Ma már ennek a hatalmas cipőszalonnak én vagyok az egyedüli  tulajdonosa,  és  hitelem  egy  szál  sem.  Erre nagyon  büszke  vagyok.  -  Mint  egy  jóságos  tündér, tekintetével megsimogatta Flórát.
 - Hiszem, hogy a  te  életed  is  elrendeződik,  csak  fel  a  fejjel!  Adjon  erőt neked is a születendő gyerek!
Egy fenséges mosoly suhant át Flóra arcán, a hasára tette  a  kezét.  A  rémület  szeretetté  változott.  Érezte Mike  ölelését,  teste  melegét,  ujjainak  tapintását, csókjának  ízét.  Ebben  a  pillanatban  nem  a  vágy gyötrelme  uralkodott  rajta,  hanem  a  gyengédség, amelyet a kis magzat iránt érzett. Hihetetlen  mennyire  fontossá,  sőt, nélkülözhetetlenné  vált  Barbara  Flóra  számára. Megtanult  tőle  mindent,  ami  a  lelke  egyensúlyban tartásához,  a  talpon maradáshoz  nélkülözhetetlen  volt.  Az  utolsó  két  hónapban,  amikor  nehézkessé  vált a mozgása,  nehezen  tudott  hajolni,  az  irodában  kapott könyvelői munkát.

A  várt  időre,  pontosan megjött  a  gyerek. A  szülés simán  lezajlott,  és Barbara kívánságára, mivel  jó előre kialkudta  a  keresztanyaságot,  Flóra  fia a  Dave  nevet kapta.  Már  azt  is  elrendezte,  mi  legyen  Flórával, ha kijön  a  kórházból.  Sokat  töprengett  a  jó megoldáson, amely  mindhármójuknak  megfelel,  főleg  az újszülöttnek.
- Örülök,  hogy  takarékosan  éltél  és  van  félretett pénzed  - mondta  - Így  nem  gond  három-négy hónapra otthon maradnod . Aztán jöhetsz dolgozni.
- Szép  terv,  jó  terv  - dünnyögte  Flóra,  kissé szkeptikusan. - De mit kezdjek majd a gyerekkel, míg dolgozom?
- Mért  gondolod,  hogy  ezt  a  kérdést  nem  vettem számításba?  - Nevetett  Barbara.  - Nagyszerűen kigondoltam  mindent.