- Sajnálom, nem volt szándékomban így lerohanni, de hirtelen úgy éreztem, muszáj megtennem.
- Semmi baj, egyszerűen csak nem szeretném, ha bármit is elhamarkodnánk.
- Igazad van. Akkor hát mi legyen?
- Holnap éjszakás vagyok, úgyhogy nem tartom valószínűnek, hogy tudunk találkozni.
- Mit szólnál egy ebédhez?
- Azt hittem, rettentő elfoglalt ember vagy - incselkedett vele Kyra.
- Számodra tudok időt szakítani.
- Igen meggyőző tudsz lenni - nevetett a nő.
- Ez az egyik legfőbb erényem, ha nem így lenne, milyen bankár lennék? Mi a válaszod?
- Mondhatnék nemet egy ilyen csábító ajánlatra?
- Egy óra megfelel?
- Igen.
- Jó, akkor ezt megbeszéltük, koncentráljunk a mára. Szívesen elálldogálnék még itt veled,
akár órákon át, de késő van, biztosan fáradt vagy. Mi a véleményed egy búcsúcsókról?
- Az előbb sem kellett az engedélyem hozzá - ugratta a nő.
- Ezt beleegyezésnek veszem. - Újra megcsókolták egymást, ajkaik mohón keresték a másikét.
- Jobb, ha most megyek - zihálta a férfi, nehezére esett elszakadnia a finom, puha ajaktól.
- Szerintem is - helyeselt Kyra.
- Jó éjt! - lehelt még gyorsan egy röpke puszit a nő szájára, és indult, amíg még képes volt türtőztetni magát. Az autóban mosoly suhant át az arcán arra a gondolatra, hogy ez a nő milyen viharos érzéseket képes kiváltani belőle, pusztán a csókjaival, pedig alig néhány napja ismeri csak. Valóban nem szerette volna elijeszteni azzal, hogy lerohanja, bár igen nehéz volt ellenállni a csábításnak, és nem is volt rá képes. Megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy a másik is ugyanúgy akarta azt a csókot, mint ő. Még sohasem találkozott senkivel, aki ilyen rövid idő alatt képes volt ilyen szenvedélyt kiváltani belőle. Úgy érezte, lesz még bőven alkalma arra, hogy megismerje, és megízlelje a nő testét, és lelkét egyaránt.
 
Kyra megvárta, amíg az autó végleg eltűnik a szeme elől, majd bement a házba. Nem is érezte mennyire fáradt, amíg le nem huppant az egyik kényelmes fotelba. Jóleső izgalom járta át a testét, amint az elmúlt néhány órára gondolt. Ujjait finoman az ajkára tette, érezte, hogy az még mindig enyhén duzzadt a férfi csókjaitól. Már elfelejtette milyen érzés az, ha valaki átöleli, és gyengéd hozzá. Örült, hogy nem csalódott a férfiban, ám ugyanennyire félt is tőle. Nem magától a személyétől, hanem az érzésektől, amelyeket a felszínre hozott, félt újra erősen kötődni valakihez, mert az azt jelentené, hogy újra fájdalmat okozhatnak neki. Megpróbálta elhessegetni a borús gondolatokat magától, egyelőre nincs mitől tartania, nem szabad semmit elkapkodnia, lehet, hogy a kapcsolatuk nem válik olyan komollyá, hogy ez bekövetkezzen. Azt hitte, képtelen lesz aludni ezen az éjszakán az izgalomtól, de tévedett, alig hunyta le a szemét, már aludt is.
Másnap reggel a telefon csörgése ébresztette.
- Szia! - szólt bele kolléganője.
- Szia! - üdvözölte ő is, bár hangja igencsak álmosan csengett.
- Bocs, hogy felébresztettelek, ám dr. Wilson beteget jelentett, kevesen vagyunk, tudom, hogy éjszakás lennél, de be tudnál ugrani helyette?
- Persze, csak kell egy kis idő, amíg összekapom magam.
- Köszönöm.
- Nincs mit, fél óra múlva bent vagyok - válaszolta, azzal lette a kagylót. Az első gondolata az volt, hogy le kell mondania Tonyval az ebédről, szólnia kell neki, ám eszébe jutott, hogy még egy telefonszámot sem kapott tőle, amin elérheti. Gyorsan elővette a telefonkönyvet, kikereste belőle a bank telefonszámát, az órára nézett, amely negyed kilencet mutatott, így csak
remélni tudta, hogy a férfi már bent van. Tárcsázott, és néhány másodperc múlva fel is vették a másik oldalon.
- Richards bank, üdvözlöm! Miben segíthetek?
- Jó reggelt, Kyra Porter vagyok, Mr. Richardsszal szeretnék beszélni.
- Sajnálom, de épp tárgyalása van, hagy esetleg neki üzenetet?
- Igen, megmondaná neki, kérem, hogy sajnos le kell mondanom a mai ebédet, ha ráér, hívjon fel a kórházban?
- Melyikben?
- Azt  tudni fogja.
- Rendben, átadom az üzenetét.
- Köszönöm, viszonthallásra! - Gyorsan letusolt, magára kapta a ruháit, semmi másra nem is maradt ideje, ha valóban fél órán belül be szeretett volna érni. Mivel a kocsija még mindig a szerelőnél vesztegelt, leintett egy taxit. Csalódottságot érzett, amiért le kellett mondania a férfi társaságáról, de nem volt más választása. Remélte, Tony is megérti majd.