A mennyezeten hatalmas fényreklámok villóztak. „MISS mosószer az igazi!" - hirdette az egyik. „PAMPA szőnyeget minden lakásba!" A sarokban fel-felduzzadó vérvörös szuperneon dagadt és hullott vissza önmagába, miközben egy holovíziós képernyőn nagyon kövér nő jelent meg. Aztán fogyni kezdett... Kétségkívül számítógéppel tervezték meg dús idomait, majd ugyanígy bontották azt le, mintha fogyna. A népszerű fogyasztószer reklámképeit kellemes zene kísérte. Mull-Mull Lírre pillantott:

- Neked aztán nincs szükséged fogyókúrára!

- Nem is lesz! - Lír legszívesebben mondott volna valamit Mull elmebeli állapotát illetően, de a beléje épített társasági információközlő rendszer illendőségi és szokásjogi fékberendezése azt már visszafogta. A szóban forgó fékberendezés különben nemegyszer felmondta nála a szolgálatot.

 A két rendőr bejárta a földszintet. Az élelmiszerosztályon minden előre volt csomagolva, a pultokról a vevők maguk vették le az árukat. Eladókat nem lehetett látni, csak a kasszánál ültek néhányan. Lír a mellébe épített kis nyíláson kiejtett egy holofényképet. Rudert ábrázolta. Mull odament a pénztáros-lányokhoz, sorba eléjük tartotta:

- Nem látták itt ma ezt a pasast?

Csak az egyiknek rémlett halványan, mintha látta volna, de egyáltalán nem volt biztos a dolgában. Akkor Mull és Lír a mozgólépcsőn felmentek az első emeletre. Itt még a lentinél is nagyobb fényáradat és zenebona fogadta őket. A gyermekruhaosztályon vagy húsz kiskorú rohangászott üvöltve. Lír azonnal felfedezte, hogy ez a viselkedés ellenkezik a közösségi életről szóló tavalyi törvény tizenhatodik paragrafusának második bekezdésével. Ezt közölte is a kölykökkel; némelyik gyerek még figyelt is a robotra. De egy hórihorgas tizenéves megkocogtatta a burkolatát:

- Sok az akusztika, te ócskavas! Inkább eltakaríthatnád a szemetet...

Lír szemei világítani kezdtek, majd egyre-másra villogtak. Mull ismerte már annyira, hogy tudja: ki fog törni, haraggal...! Ebből éppen elege volt ma reggel a Jeges irodájában. Gyorsan elrángatta onnan társát.

- Hogy az a... Ilyeneket mondanak egy rendőrnek! Ne rángass, Mull! Miért kell nekem minden sértést eltűrnöm?

- Mert rendőr vagy.

- Hát éppen ez az! Ha a Kozmopol munkatársát így rágalmazhatják és szidhatják a nyilvánosság előtt, akkor honnan legyen tekintélyünk?

Mull döbbenten fordult feléje, elképedve társa fogalmazásán:

- Te... tekintély? Erről álmodozol?

- Persze! - a robot szemei harciasán villogtak, és fejéből Mull még mintha dühös zümmögést is hallott volna. - Az igazi rendőrnek tekintéllyel kell rendelkeznie a társadalomban!

- Ez is benne van a programodban? - kérdezte Mull óvatosan. Némi gyanakvással.

 - Igen, engem jó rendőrnek képeztek ki! - büszkélkedett Lír. Mull vállat vont, és tovább mentek.

 A negyedik emeleti bútorosztályon Lír fölfedezte, hogy az egyik ágyat nem a megfelelő szélességben állították elő, hanem az annál három egész két tized centiméterrel keskenyebb. Mull dühösen szívta a fogát, mellesleg eddig fogalma sem volt arról, hogy az ágyaknak szabványméreteik is vannak.

- Iparcikktörvény százhuszonnégyes paragrafus, és kereskedelmi törvény, marsi alváltozat, huszonkilences paragrafus hatodik pontja - sorolta Lír csodaszép színészhangján, amit persze - ha kellett - kellemetlenül csikorgóra és idegenes hangzásúra is tudott változtatni. - Az ágyakat nem lett volna szabad forgalomba hozni. Meg kell tudnom a gyártó nevét, hogy feljelentést tehessek.

- Te, ide figyelj, kezdesz az idegeimre menni! - dühöngött Mull. Eszébe sem jutott, hogy most meg az ő viselkedése kezd veszedelmesen hasonlítani Jegorov reggeli magánszámához. - Nem ezért jöttünk ide, ha még nem vetted volna észre!

- Minden kihágást büntetésnek kell követnie, különben soha nem lesz rend! - felelte Lír határozottan, és... megnyújtotta a nyakát. Mull ezt még sohasem látta, most döbbenten figyelte a mutatványt. Lír kerek feje a szemekkel és egyéb érzékszervekkel, meg a száját helyettesítő mikrofonnal hirtelen a magasba emelkedett, csaknem két méter magasra. Egy teleszkópos kar tartotta. Odafönt körbefordult, majd lesüllyedt, és Lír nyugodtan mondta:

- Ott balra van, a sarokban a főnök irodája. Megyek.

Mullt elöntötte a pulykaméreg:

- Menj csak, te szerencsétlen...! Én meg addig elkapom Rudert!

 Még látta, hogy Lírt kicsit megingatta a hír. Mintha fékezte volna lendületét... Ő esetleg egy ágy miatt veszekszik, és emiatt „lekési" az egyik legveszedelmesebb marsi bűnöző elfogását... ? Ám a robot agyában győzött a Program, és bár Lír kissé megingott, mégis tovább haladt kitartóan az iroda felé. Akkor Mull magában káromkodva a mozgólépcsőhöz ment. Csak a krónikás adhatja vissza elmormolt szavait:

- Hogy az űr-fiastyúk csipdesse meg ezt a bolondot! Pont nekem kell egy hóbortos félvezetőhalmazzal szolgálnom? Mondhatom, szép kis járőrtárs! Egy flúgos, paragrafuszabáló, törvény bolondja! Rosszabb, mint egy metángázzal elárasztott régi marsi bánya, ahol csak egykori bányarobotok holovíziós képei bolyonganak...! És éjfélkor csikorognak az olajozatlan forgóízületeik...!