Salamon nem bírt megnyugodni. Átfutatott minden embert a felvettek közül, de senkire nem illett a leírás. Prostik, táncoslányok, kidobók, osztók. Valakit rögtön félretett. Három ember akadt fent a rostán. Három, akiket figyelni fog. Mindenesetre beszélni akart a rendőr haverokkal. Bármi jó információ segíthet.
Szandra másnap reggel szótlanul szürcsölte a kávét, Salamon fél szemmel figyelte. Tegnap este lekötötték a problémái, így mostanra tűnt fel Szandra kedvetlensége.
- Kárpótollak kicsim - húzta meg a haját játékosan. Szerette ezt a reggeli nyugalmat a lánnyal.
- Miért is? A rossz kedvedért vagy az enyémért? - fintorgott Szandra. Ujjaival dobolt az asztal üveglapján.
- Anyukádért?
Szandra tekintete az előbbi pajkosságból felhősre váltott.
- Mit akart tőled? Niki mondta, hogy röviden tárgyaltatok az irodában.
- Mindent megbeszélsz a tesóddal? - csipkelődött Salamon.
- Azért nem. Kettőnket soha. És amit elmondtál, azt sem.
- Te vagy az én csajom. Amúgy a fedett nyomozókról fecsegtünk. Anyád szerint beépült egy pár zsernyák a klubomba, legalábbis a közvetlen környezetembe.
Szandra csészéje csörömpölve csapódott az asztalnak. Salamon felkapta a fejét. Szandra elfehéredett.
- Utánad rendőrök nyomoznak? Igazi rendőrök? Csináltál valamit?
Salamon felnevetett. - Ez a kérdés nem komoly, ugye, édi? - Fejét csóválta, mosolygott a lány naivságán. - Szerinted bábjátékokról tárgyalok esténként?
- Ne kezelj le! - csattant fel Szandra. - Eleget voltam veled kétes klubokban, bárokban meg kaszinókban. Hallgattam az üzleteidet. Nem folytam bele, de hallottam. Tisztában vagyok nagyjából az egésszel. Úgy értettem: mit tettél, amiért rád álltak? Embert... embert öltél megint? Nem fogok veled Bonnie és Clyde-osat játszani.
Salamon megrázta a fejét. Várt pár pillanatig, aztán válaszolt:
- Jó, beszéljünk nyíltan! Nem én leszek az év üzletembere. Nem tagadtam, élek, ahogy élek. Téged, amennyire lehetett kihagytalak, belőle. Azt hiszem, innentől viszont már belekerülsz. Régen nyomoztak már utánam. De korábban nem raktak rám fedett nyomozókat. Vagy túl óvatos voltam, vagy voltak nagyobb halak a zavarosban. Most viszont két olyan rendőr van a közelemben, akinek komoly hírneve van. Senki nem tudja a bűnözők közül, hogy kik ők. Buktattak le dílereket, gyilkosokat, fehér galléros bűnözőket. Sokrétűek. Biztosra mennek. Sztárszki és Hács a gúnynevük.
- Mint a sorozatban?
- Igen. Találó. Állítólag ők maguk választották.
- Miért veszélyesek? Miért veszélyesebbek, mint te? - ült Szandra Salamon ölébe. Salamon behunyta a szemét, magához szorította a lányt. - Most jelenleg te vagy a legveszélyesebb rám nézve - Megemelte a lány fenekét, hogy az érezze, mennyire kívánja. - De a komoly kérdésre, komoly válasz dukál: jó zsaruk. Olyanok, amilyennek, egy rendőrnek lennie kell. Megvesztegethetetlenek. Nem megalkuvók. Valamint, ha jól hallottam, ők fütyülnek a szabályokra. A legfiatalabb fedett nyomozók a legenda szerint.
- Jól hallom a tiszteletet a hangodban? - húzta át a fején az inget Szandra.
- Bolond lennék lebecsülni egy méltó ellenfelet. Különben némi pénz nem jönne rosszul.
- Pénz? - csókolta a nyakát a lány. Közben villámgyorsan levedlette magáról a ruháit. Salamon felszisszent a bőrén megjelenő karmolás nyomok vörössége láttán. Lesöpörte az asztalt, majd ráfektette a nőt.
- Pénz? - kérdezte újra Szandra.
- Igen. Egy milliós vérdíj van rajtuk fejenként - válaszolta Salamon, miközben teljes erejéből a lányba nyomult