Cora maga előtt látta az események lehetséges változatát: Dina őrt áll a folyosó hall felé eső részén, miközben a mit sem sejtő Cheroy a tévét nézi. A recepcióban nincsen senki. Mindenki más alszik. Arcan beoson a tőrrel a még dolgozó nagybátyjához és egyetlen csapással a szívébe döfi azt...

- Honnan tudja mindezt? - kérdezte Evisától.

- Vékonyak a falak - jegyezte meg Evisa lakonikusan. - A szobám éppen Arcané mellett van.

- Ki mondta el Domraynak, hogy Dina terhes?

- Itt nincsenek titkok.

Szóval, ő mondta el - villant Cora agyába a röpke gondolat.

A két nő egymást nézte.

Cora hirtelen megsejtett valamit. Ez a csúnya nő... Senkinek sem kellett. Biztosan nem volt senkije, soha. Nagy, csontos, testes, a férfiak szeme nem akadt meg rajta. Amikor idejött dolgozni, mindennel leszámolt. Itt, az "isten háta mögött" csak röpke kalandokra számíthatott. Néha egy-egy idősebb vendég... Ha Domray nem vette észre, mert biztosan megtiltotta volna. De azért ő is érző lélek lehet. És Domray úr, az idősebb, korban is hozzáillett... A főnök-titkárnő komplexus bontakozott ki a szállodatulajdonos és alkalmazottja, az ápolónő között?...

- Ön... bizalmas viszonyban volt az áldozattal?

- Mondhatjuk úgy is. Attól függ, hogy mit ért a "bizalmas" szó alatt. Egy biztos, én nem voltam a szeretője - a hangjából némi önsajnálat is áradt, ezért Cora megerősítve érezte iménti sejtését.

Hosszú percig újra csak nézték egymást. Valami szövetség láthatatlan, de jól érezhető szálai feszültek ki közöttük.

- Ön szerint ki a tettes?

- Arcan - felelte az ápolónő gyorsan és határozottan.

- Túl egyszerű lenne - ellenkezett Cora. - ő az egyetlen örökös, feltehetően. Ha a nagybátyja eltűnik a színről, Arcan feleségül veheti Dinát, aki megszüli a gyereküket. És mivel övék a Hotel Midnight, hát életük végéig lenne mit aprítaniuk a tejbe...

Evisa az okfejtés közben végig csak bólogatott.

- Így volt, biztosan.

- De arra is gondolnia kellett Arcannak, hogy a rendőrség is erre fog gyanakodni?!

- Más dolog gyanakodni, és megint más dolog bebizonyítani.

Kopogtak, és Emil jött be. Cora elküldte hát az ápolónőt, de sejtette, hogy fog még vele beszélgetni.

- A tőrön nem voltak ujjlenyomatok - mondta a fiatalember. - Manapság már a leghülyébb gyilkos is hallott az ujjlenyomatokról. A televízió megkeseríti a szegény rendőrök életét.

- Mi hír van még?

- Hamarosan megkapom az adatokat a személyi tárolóból. A helyszínelők viszont semmilyen gyanús nyomot nem találtak. Ujjlenyomat persze, van bőven, de hát ez a normális. A személyzet sokat járt be Domray szobájába... Azonfelül kikérdeztem a személyzetnek azt a felét, amelyik éjszaka nem volt itt, de általában itt dolgozik. Senki sem tudja elképzelni, hogy valakinek árthatott volna a galamblelkű főnökük, aki aztán ezért fegyvert emelt volna rá...?