4. Másképpen a piramisokról

Nemcsak a mai emberek képzeletében nőttek össze a fáraók, a piramisok és Egyiptom mint olyan (negyedikként a múmiákat számíthatjuk még ide), hanem ez így volt a valóságban is. Mind a mai napig bármelyik fenti négy szó említésére egy közepesen művelt európainak, amerikainak, ázsiainak, afrikai­nak is „beugrik" a másik három is. És számukra így lesz kerek a világ, illetve ezen belül az, amit Egyip­tomról tudnak. Minket most a piramisok érdekelnek.

Az előző fejezetben azt próbáltuk bebizonyítani - amennyire ez négy-öt ezer év távlatából lehetséges -, hogy a fáraók nem véletlenül választották ezt az építészeti formát. Hogy erre alapos okuk volt, és ez az ok nem Egyiptomban és annak kultúrájában, szo­kásaiban keresendő. Persze mindez nem akadályozta meg abban magukat az egyiptomiakat - és utánuk pár ezer évvel a modern kori egyiptológusokat sem -, hogy ne keressenek és találjanak valamiféle ideillő szimbolikát.

Vagyis jelképrendszert építettek a piramisokra. Ahogyan az ember nevű földi élőlény bármilyen tettére talál hozzáillő ideológiát, amely magyaráza­tot és egyben felmentést is ad erre vagy arra a tettre - úgy az egyiptomiak is bonyolult rendszerbe foglal­ták a piramisaikat. Ahogyan azt mai egyiptológiai szakkönyvekben, vagy népszerű-ismeretterjesztő művekben olvashatjuk: „nem csak a célszerűség és a technikai fejlődés hozta létre a gúla-formát, e sírok­nak az egyiptomiak számára mélyebb vallási mon­danivalója is volt".

Ezzel egyetérthetünk, azzal a megszorítással: sejtésünk szerint a gúla-formát éppenséggel nem ők találták ki, és hogy e kisebb-nagyobb kőgúlákból éppenséggel „sírok" lettek egy időben, az megint csak másoknak volt köszönhető.

A piramis azonban mind a mai napig izgatja az emberek fantáziáját. Elsősorban persze vagy százöt­ven éve azért, mert az első Gizát vizsgáló európai tudósok, akiknek sorait aztán amerikai gazdagok és tudósok is bővítették - a legfantasztikusabb dolgo­kat mesélték erről az országról és múltjáról, legfő­képpen pedig az ott látható, megtapasztalható, sőt megtapintható építményekről. Aztán jöttek a király­sírok, a muzeális és szemkápráztató leletek, a múmi­ák...

De leginkább a piramisok számmisztikája, a ko­losszális méretek, a történelmi rejtélyek („hogyan építhettek ilyesmit azok a primitív emberek?") moz­gatták meg az emberek fantáziáját.

Mára tisztultak le annyira a dolgok, hogy elbú­csúzhattunk a piramisok misztikus számaitól - per­sze messze nem mindenki tette ezt meg, ma is sokan akadnak, akik szentül hiszik, hogy a Kheopsz­piramisban (miért éppen ebben, hisz annyi szép és majdnem ugyanolyan nagy és hasonló van még arra­felé...!) elrejtették a világ összes fontos adatát. Mi több, a Világmindenség titkai rejtőznek ott, számok­ban kifejezhetően, mérhetően és megállapíthatóan! Ami azért ostobaság, mert egy kellően nagy bármi­lyen korú, bárhol található földi épületben is képe­sek vagyunk kimutatni ugyanazokat a számokat, mennyiségeket, méreteket, amelyeket a piramisban. Vegyük alapul akármelyik ismert nagyobb földi építményt - éppenséggel lehetnek azok huszadik századi felhőkarcolók vagy középkori katedrálisok is! -, és rájövünk, hogy az ismert adataiból magunk is gyárthatunk egy újabb számmisztikai elméletet. Az épületek magassága, szélessége, alapterülete, ablakainak száma, egyéb nyílásainak száma, elhe­lyezkedése, fekvése stb. mind-mind arra utal(hatna), hogy építői ebben is elrejtettek valamiféle misztikus mennyiségeket, utalásokat, magyarázatokat stb.

Az ókori egyiptomiak a Nap jelképét látták a pi­ramisban. A gúla végül már szorosan társult a Nap­istenhez is, majd oda jutottak az ókoriak, hogy a piramis maga lett a fény. Nem lehet véletlen az sem, hogy a piramisoknak azon időkben csak egyetlen ki­bejáratot építettek, és az mindig az északi oldalon helyezkedett el. Ez is igazolni látszik az előző feje­zetben írottakat. A fáraók szentül hitték, hogy a lel­kük majd azon a kijáraton jön be a jó állapotban megőrzött testükért, hiszen asztrális túlvilághitükben a halál után a lélek az északi égbolt pólusa, mai is­mereteink szerint az északi Sarkcsillag felé távozott el. Tehát adott esetben onnan is kellett visszatérnie, hogy ismét egyesülhessen a hozzá tartozó testtel.

A mai emberek egy része szenvedélyesen érdek­lődik a „kis piramisok", azok gyógyító hatása iránt. Az ezzel foglalkozó kísérletezők készítményeiket el is nevezték - szintén az egyiptomi mitológiába nyúlva vissza - „Hórusz-piramisoknak".